2017. szeptember 20., szerda

Chapter 05. - Talking to myself

[ 2013. 07. 19., péntek ]

Talking to myself



Pánikroham. A kórházban ülök, és hallgatom az ekg hangját.
Azt hittem, hogy ez a hét csupa móka és kacagás lesz. Most pedig bámulom a rátapadt vért a kezemen.
Nem szeretek itt lenni. Tudom, a kórház általában nem kedvence az embereknek, viszont én kifejezetten utálom ezt a helyet. Sok emlék tör a felszínre, és nem a jobbik fajtából.

Hány óra van? Mióta vagyok itt? Teljesen elvesztettem az időérzékemet. Mark és Louis között ülök, viszont hosszú percek, talán órák óta nem szóltunk egymáshoz, de nem is bánom. Túl sok érzelem kavarog bennem, de nem tudnám pontosan megmondani, hogy milyenek. Szomorúság? Ijedtség? Döbbenet? Nem tudom.

Ajtócsapódásra ébredek. Homályos tekintettel keresem a zaj forrását. Christina áll előttem, aki tompa hangon felkiált.
- TI NEM LEHETTEK ITT!
Mire kitisztulna a látásom, újra elalszok.



[ 2014. 05. 29., szerda ] 


Újabb nap, újabb reggel. Itthon vagyok. 
Itthon?
Persze, hát hol lennék. Ma nagyon zavaros a fejem. Felkelek, belenézek a tükörbe, hajaj, ma is zombiként fogok járkálni.
Miután végeztem a napi reggeli rutinommal, elindulok az egyetemre.
Minden nap egyforma. Kávémat iszogatva és kedvenc zenéimet hallgatva baktatok a hatalmas épületek felé. Ma se változik meg semmi.

- Hogy vagy ma, Amber? - hangzik a kérdés az egyik hallgatótársam szájából, akinek egyébként nem tudom a nevét.
Őszintén? Furán. Ürességet érzek. De mitől? Rég tapasztaltam már ezt.
- Jól vagyok, köszi - inkább csak ennyit felelek. Sose szerettem, és nem is tudtam beszélni az érzéseimről.

Ennek a napnak is vége. Semmi új, izgalmas vagy érdekes nem történt, mégis olyan furán érzem magam. Hazafele ballagok, miközben szokásos zeném üvölt a fülemben.
Rezeg a telefon a zsebemben. Facebookon kaptam egy értesítést a mai szülinaposokról.
“Ma van Tina Elsey és 2 további ismerősöd születésnapja. Tudatsd velük, hogy gondolsz rájuk!” 

Ki az a Tina Elsey?
Gombóc keletkezik a torkomban, és szédülni kezdek. 
Tina Elsey?
Rákattintok a profiljára. A képről egy barna hajú, barna szemű, szép lány mosolyog rám. Nincs fent róla sok információ, utoljára egy éve posztolt, és ismerőse is kevés.
Ki ez a lány?
Pánikroham.