Prologue

[ 2012. 07. 22., vasárnap ]

Prologue

                                 

- Készen vagy, szívem? - hallottam egy ismerős kiáltást a földszintről.
- Persze - mondtam, miközben lecipeltem a nagy bőröndömet a falépcsőnkön. - Biztos, hogy remekül fogjuk magunkat érezni.
- Tudom - lépett oda hozzám, majd száját az enyémre nyomta.
A csók után a csomagjainkhoz léptünk, majd egyesével kiszállítottuk őket a kint parkoló kék kocsihoz. A bőröndökkel együtt magunkat is bedobtuk - nem kell szó szerint érteni - az autóba. Becsatoltuk az öveket, majd Cody beindította a motort és elindultunk a szűkös utcán. Oldalra fordítottam a fejemet és a suhanó tájat néztem.
Codyval 2 éve találtunk egymásra egy buliban. A barátnőm, - aki már nem is az - Nora rángatott el oda, mivel be akart pasizni, de arra nem gondolt, hogy én utálok bulizni. Egyedül ültem az egyik barna kanapén és néztem a táncoló sokaságot. Tuc-tuc zene szólt a hangszóróból, arra rángatták magukat. El akartam húzni a fenébe, de leült mellém egy szőke fiú. Csak mosolyogva fürkészett, majd utána megkérdezte, hogy miért ülök itt. Nem akartam társalogni vele, mivel úgy gondoltam, hogy be van rúgva. Nem válaszoltam, ezért újra megkérdezte, kicsit hangosabban. Gondolom azt hitte, hogy nem hallottam a hangos zenétől. Felé fordultam, de a lehelete egyáltalán nem volt sör vagy más ital szagú, inkább mentolos. Sóhajtottam egyet, majd elmondtam, hogy miért vagyok itt, és hogy utálok bulizni. Kíváncsi mosoly ült az arcán, érdekelte, hogy mit beszélek. Mondókám után én is megkérdeztem, hogy ő miért nincs a tömegben. Megtudtam, hogy ő is ugyanúgy utál itt lenni, mint ahogyan én. Kicsit jobb kedvem lett, így elkezdtünk beszélgetni, utána pedig meghívott egy italra, és telefonszámot cseréltünk..
Így kezdődött minden. Utána pár randi múlva kapcsolatban voltunk, egy év után pedig összeköltöztünk. Nyár közepe van, és úgy döntöttünk, hogy el kéne mennünk kikapcsolódni, mivel én egész évben az egyetemen rohadtam, ő pedig dolgozott. Ránk fér már egy kis pihenés...
Gondolataimból a kocsi leparkolása vetett véget. Megérkeztünk a vonatállomásra. Kipattantam az autóból, majd segítettem kivenni a csomagokat. Kihúztam a saját lila bőröndöm fogóját, és elhúztam a peronig. Cody lihegve hozta a további 3 csomagot.
- Kösz a segítséget - nézett rám.
- Te vagy a férfi - vigyorogtam rá, majd ráültem a bőrönd tetejére, majd ő is követte a példámat. - Mennyi idő, mire beér a vonat?
- Öhm - nézett az órájára. - 20 perc.
Bólintottam. Elővettem a kis táskámból a fülhallgatómat és a telefonomat, majd bedugtam a fülembe.
- Elmegyek sétálni - ért a vállamhoz Cody keze.
Üvöltött a zene, így csak leolvastam a szájáról a mondanivalóját. Lassan telt az idő, de én csak a zenére figyeltem, és ritmusra ingattam a fejemet.
Egy belső hang az súgta, hogy forduljak meg, de nem foglalkoztam vele, hiszen a vonat érkezéséig volt még 10 perc. Vagy mégse? Egyre nagyobb késztetést éreztem arra, hogy megforduljak. Úgy éreztem, hogy nagy baj fog történni. Sokszor érzek így, de sosem történik semmi, szóval szerintem most is így van.
Kihúztam a fülemből a fülhallgatót, majd felálltam a bőröndömről és a vágányok felé néztem. Kiesett a kezemből a készülék. Rohanni kezdtem.
- Cody! - üvöltöttem többször is egymás után, de nem figyelt rám.
Mosolyogva sétált az egyik vágányon, zsebéből a fülhallgató zsinórja ment fel a füléig. Nem hallott semmit és nem is látott.
- Cody! - torkom szakadtából kiabáltam, és futottam, ahogy csak tudtam, de messze volt.
A vonat a háta mögött zakatolt, és fütyült, hogy vigyázzon az útból. Túl gyorsan ment, így nem volt ideje megállni. Cody az utolsó pillanatban hátranézett, majd kiült az arcára az ijedtség. Odaértem a vágányhoz, de már csak a vonat suhant el előttem. Összeestem, majd zokogni kezdtem, de levegőt sem kaptam...