Chapter 02. - The rookie

Sziasztok!

Igen, tudom, hogy eléggé megvárakoztattalak titeket, de nem nagyon volt időm, plusz nem is akartam elsietni máris a részt. Nem beszélek mellé, meghoztam a második fejezetet, ami remélem elnyeri a tetszéseteket. Pipáljatok, és kommentáljatok! Kíváncsian várom a véleményeket! :)

Köszönöm az előző fejezethez azt a pár kommentet, igazán jól esett. Ha bármi kérésetek, panaszotok, vagy valami más, írjatok chaten, vagy e-mailben, mindenre válaszolok. 

Jó olvasást kívánok! xx

[ 2O13. O7. 17., szerda ]

The rookie

- Örülsz, hogy egy szobába kerültünk? - szólalt meg végül.
- Aha - mondtam zavartan, majd kicipzároztam a bőröndömet, kinyitottam a szekrényt, és elkezdtem a cuccaimat elpakolni.
- Én is nagyon - vigyorgott, majd felállt, és mellém lépkedett.
Végigmértem még jobban Louis-t, és megállapítottam, hogy tipikus jófiú. Olyan "úgyis leveszlek a lábadról" mosollyal fürkészett, ami még jobban idegesíteni kezdett. Hátat fordítottam neki, majd kinyitottam az ajtót, és inkább elhagytam a szobát. Mielőtt becsaptam volna az ajtót, megláttam a fura arckifejezését, de nem nagyon törődtem vele.
Lassan lépkedtem a hosszú folyosón, és jobban megfigyeltem a helyet. A falak narancssárgák voltak, de néhol elég nagy fekete foltokat vettem észre, ami nagyon rontotta az összképet. A szobák ajtaja között néhol festmények, vagy képet voltak felakasztva. Ha nem vettem figyelembe a foltokat, elég szép volt a folyosó. Az egyik ajtó kivágódott, és kilépett egy barna hajú, fekete pulcsis, napszemüveges (?) fiú. Először lassan körbenézett, majd mikor meglátott, tetőtől-talpig végigmért. Ezt a fiút nem is láttam az előbb. Bár igaz, nagyon máshol járt az agyam. Kicsit hezitálva, de megindult felém. Direkt lassan jött, majd mikor odaért hozzám, mosoly ült ki az arcán.
- Szia! Nem is vettelek észre az érkezéskor - mondta.
- Én sem téged - vigyorodtam el ösztönösen, de inkább újra felvettem a komoly arckifejezésemet.
- Andy vagyok - mutatkozott be, majd előre nyújtotta a kezét. - Andy Parker.
- Amber Hill - követtem példáját, majd megráztuk egymás kezét.
- Hova tartasz? - kérdezte, majd újra körbenézett a szűkös folyosón.
- Csak sétálgattam, felmértem a telepet.
- Nem jössz ki az emelet erkélyére? - mondta, majd a hátam mögötti irányba mutatott. - Épp oda tartok.
Szó nélkül bólintottam, majd elindultunk egymás mellett. Nem kellett sokat mennünk, mivel nem volt hosszú a folyosó. Andy kinyitotta az erkélyre vezető ajtót, majd mint egy úriember, előreengedett. Kiléptem a szürke kőre, és megcsapott a hűvös nyári szél. Ő is kijött, majd halkan becsukta az ajtót. A korláthoz lépett, és turkálni kezdett a zsebében.
Míg ő keresett valamit, én végigmértem az erkélyt. A második emeletről nyílt, de nem éreztem azt, hogy magasan vagyunk. Szembe velünk fenyők sorakoztak, néhol mókusok ültek, pár ágon pedig madarak csiripeltek. Volt négy fehér szék az ajtó mellett, amire végül leültem.
Andy kihúzta a zsebéből az öngyújtóját, majd a cigis dobozát is. Kinyitotta, szájába vette a cigit, majd rágyújtott. Kérdőn felém nézett, de csak megráztam a fejemet.
- Te tudod - vonta meg a vállát, majd szívott egy jó nagyot.
Csendben figyeltem, ahogy kifújja a füstöt, és egyre nagyobb vágyat éreztem, hogy kérjek én is egy szálat. Le kell szoknom, le kell szoknom.
Az új ismerősöm elhajította a csikket, majd leült mellém. Sablon kérdéseket szegezett nekem, a szokásos hány éves vagy, hova jársz iskolába. Megpróbáltam nem unott fejjel válaszolni neki, amit eléggé sikerült is betartanom. Majd jött az a kérdés, hogy van barátod? Egy nagyot nyeltem, majd lesütöttem a szememet.
- Nincs - mondtam, majd becsuktam a szemeimet, és arra koncentráltam, hogy nem szabad sírnom. 
Mielőtt újabb kérdést tett volna fel, vagy az előbbit feszegette volna, kivágódott az ajtó, majd két lány jött ki. Pontosabban két egyforma csaj. Először csak kapkodtam a fejemet közöttük, majd megvilágosodtam. Ikrek, persze! Gondolhattam volna. Hosszú, szőkés-barna, és szög egyenes hajuk a kék pólóval takart vállukra omlott. Farmersortot viseltek, és fehér flip-flopot.
- Hé, nem te voltál az a lány, aki elkésett? - nézett rám az egyik.
- De - bólintottam zavartan. Persze, így kellett megjegyezniük...
- Sierra vagyok - mosolygott.
- Én meg Jenna - mutatkozott be a másik is.
- Amber - biccentettem, majd hirtelen újra kinyílt az ajtó, és a nő dugta ki a fejét.
- Gyerekek, vacsora! - hadarta, majd be is vágta az ajtót.
Felálltunk a székből, majd mind a négyen visszamentünk a folyosóra. Igazából fogalmunk sem volt, hogy merre van az ebédlőbe, de az utolsó szobából kirontott Christina, majd leviharzott a lépcsőn. Szó nélkül a lépcső felé szaladtunk, majd kettesével leugráltunk a fokokon. Épp hogy megláttuk, merre tart tovább, majd újra rohanni kezdtünk utána. Csomót fordultunk, mire végre megérkeztünk egy igen kicsi "ebédlőbe". Hét asztal volt körben letéve, azok mögött két ablak, gondolom ott lehetett kikapni az ételt. Vállat vonva beálltunk egy sorba. Elvettünk egy fehér tálcát, majd az ablak elé álltunk. Sokáig várakoztunk, de nem kaptunk ennivalót. Andy már a fejét is bedugta, de nem volt bent senki. Hirtelen Christina ijesztő arca jelent meg előtte, mire hátrahőkölt. Mi mögötte hangos harsogásban törtünk ki, ő pedig gyilkos pillantásokat küldött felénk.

[ 2O13. O7. 18., csütörtök ]

Már réges-rég az ágyamon ültem, és nyomkodtam a telefonomat, mikor berontott Christina, és jó hangosan Louis fülébe ordította, hogy "Jó reggelt, fiam!". Szegény hirtelen azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány. Megdörzsölte a szemét, majd kikászálódott az ágyából. Kedves mosollyal biccentett felém, majd bement elég sok időre a fürdőbe. Közben bejött Jenna, akivel tegnap este elég sokat beszélgettünk. Most is leült az ágyamra, és csiripelni (nem szó szerint) kezdett.
A beszélgetésünk pontosan abból áll, hogy neki be nem áll a szája, én meg csendben hallgatok, néha bólogatok, vagy mosolygok egyet. Kedvenc témája a pasik, egyértelműen. Sorra kibeszélte nekem őket, néha még pislogni is elfelejtettem. Újabb ex következett volna, ha nem trappol be megint Christina, és hív minket ki. Louis is utánunk támolygott, bár szerintem még mindig kómás volt kicsit.
Christina szobáról-szobára futkározott, és hívott le mindenkit az előtérbe. Nem értettük, hogy mi lehet annyira fontos, hogy ki kelljen minket (jó, engem nem) rángatni az ágyból, ilyen korán. Oké, 9 óra volt, de ez nekünk nyáron igenis korán van.
- Gyerekek, gyerekek! Üljetek le - adta ki a parancsot.
Sierra nyávogott egy sort, azaz "ő nem ül le ilyen koszos szőnyegre", de megnyugtattuk, hogy nem annyira koszos.
A nő újra elrohant, majd egy ismeretlen lánnyal tért vissza közénk. Tényleg ismeretlen, nem úgy, mint ahogy tegnap voltak az ikrek számomra. Mindenki egymásra nézett, amolyan "ez ki?" nézéssel. Értetlenkedve vontuk meg a vállunkat, majd inkább figyeltünk Christinára.
- Gyerekek, ő itt Tina - mutatott a csajra. Göndör, barna haja szépen kiemelte a szép arcát. Messziről figyelve nem igazán voltak márkásak a cuccai, mégis jól nézett ki benne.
- Tina Elsey - szólt közbe, majd egy szerény mosolyt küldött felénk.
- Szexi csajszi, helló! - ordított oda neki Jason (remélem jól emlékszem a nevére), mire elkerekedett szemmel néztem rá. Tina is megilletődött, és kerülte Jason tekintetét. Az továbbra is perverzen vigyorgott, de Andy meglökte, így elkomorodott. Már amennyire egy ilyen hülye komoly tud lenni.
Az ezután következő kínos csendet vihogás váltotta fel. A többi lány Tinát nézte, majd összesúgtak, és óriást röhögtek. A fiúk is elég sokszor végignéztek Tinán, majd mind elhúzta a száját. Kivéve persze Jasont.
Kezdett feloszlani a "csapat", a lány meg mint valami szerencsétlen, állt Christina mellett.
- Szia, Amber vagyok - léptem oda mellé, majd biztató mosolyt küldtem felé.
- Szia - motyogta alig hallhatóan, majd lehajtott fejjel elindult a nő mögött.